Szubjektív: A zöld sárkány gyermekei

írta: Szűcs Dóra

Az a pozitív élmény ért, hogy végre láttam egy filmet, amiről jóformán csak jókat tudok mondani és ha ez még nem lenne elég, ez egy magyar film! Méghozzá Miklauzic Bence, A zöld sárkány gyermekei című alkotása.

A film első és legfontosabb erőssége, hogy nem akar több lenni, mint ami, egy kedves, szerethető mozi. A történet egyszerű, egy ingatlanügynök el akar adni egy raktárépületet, amiben él egy kínai , aki a kínai piacokon található nevetségesen ostoba tárgyakat őrzi. A két magányos ember, akik egymás nyelvét sem beszélik igazán, együtt tölt egy időszakot ebben a dobozvilágban és ez megváltoztatja az életüket. Két szerethető, jól kidolgozott karakter, akik a maguk egyszerűségében és esetlenségében igyekeznek megtalálni boldogságukat a világban.

Rátóti Zoltánt jó látni a vásznon. Minimalista eszközeivel olyan természetességet ad a figurának, amivel ritkán találkozhatunk. Yu Debin ugyanilyen jó választásnak tűnik, nagyszerű, egyenrangú partnere Rátótinak és szemmel láthatóan szívesen is játszanak együtt. A szokásos megfogalmazásnak megfelelve, működik köztük a kémia. Nem igazán működik viszont Bánfalvy Eszterrel, aki egy kismotorral „száguld” be a két férfi életébe. Az ő karaktere kicsit kidolgozatlanabb is és mintha Bánfalvy kevésbé tudná magáévá tenni a számára leírt mondatokat, de bizonyos pillanatokban nagyon él. Az ő gyengeségeit kompenzálják színésztársai, valamint az erős kézzel lazán fogott rendezés.

Hiszen ez a film igazi ereje. Miklauzic nagyon határozottan tudta mit akar látni a vásznon, erős képei mégis spontaneitással telnek meg, látszik, hogy adott annyi szabadságot alkotótársainak, amiben ők jól érezték magukat. Érezni a filmen, hogy mindenki, aki részt vett benne szívből dolgozott, szerette amit csinál és minden energiáját és lelkesedését bele akarta pakolni. Miklauzic társként kezelte az őt körülvevőket, de közben jól irányítva őket azt kapta végeredményként, amit megálmodott. Vecsernyés János képei határozottak, de mégsem uralják feleslegesen az alkotást, minden kép a mesét szolgálja, amit ez az alkotóközösség el akart mondani nekünk. A látványelem, helyszínek, díszletek, jelmezek mind jól eltalált, határozott, de nem hivalkodó módon segítik a rendező szándékát. Hammer Zsolt és Jávorka Ádám zenéje jól egészíti ki a képek adta hangulatot.

Milkauzic könnyed életérzése, finom humora áthatja a művet. Itt el is érkeztünk a film nem is tudom hányadik erősségéhez, a humorhoz. Elegáns, visszafogott, de közben nagyon is érvényesülő humor jellemzi, amitől a néző egyszerűen csak jól érzi magát a moziban.

Lehetne persze hibákat találni a filmben, le lehetne szólni egyes részleteket, de nem akarom, hiszen végre kaptam egy szerethető, szívhez szóló mozit, amiben a karakterek eljutnak A-ból B-be, jól szórakoztam, és még meg is érintett. Kell ennél több? Köszönöm Bence!