írta: Szűcs Dóra

A Dorian Gray nem új film ugyan, hiszen a hazájában 2009. végén mutatták be, hozzánk mégis nemrég érkezett el DVDn…és tanulmányértékkel bír.

Ismerjük a mondást, miszerint ha megvannak a megfelelõ színészeid, a film 50%ban kész van, de azért még mindig ott az a másik 50!

1. Ne bízzunk eléggé az alapanyagban.

Vegyünk egy jól ismert, tökéletesen megírt, híres és népszerû klasszikust, mint alapanyagot és kezdjük el a saját képünkre formálni, kicsit átírni, sõt ha lehet, megmagyarázni. Nincs is annál idegesítõbb, mint mikor elõvesznek egy sikeres irodalmi mûvet és feldolgozás címszó alatt elkezdik átírni (mint a mostani Gulliver, ami így nézhetetlenné is vált). Vannak olyan mûvek, amikhez nem szabad nyúlni, úgy jók, ahogy vannak, sem elvenni, sem hozzátenni nem kell és fõleg nem kell elmagyarázni mirõl szól, ha a nézõ nem érti, akkor úgysem fogja, mert nem neki való. Nyilván, a rendezõ sem véletlenül kezdett el foglalkozni vele, nem is értem miért akar rajta változtatni. Itt is ez történik a 20. század egyik legnagyobb irodalmi mûvével. (Toby Finlaynak egy tockos)

2. Áldozzunk fel mindent a szépség oltárán

A film fõ témája a szépség, hiszen egy olyan fiatalemberrõl szól, aki szépségét megõrizve veszti el teljes emberi mivoltát, lelkét és erkölcsi tartását. Tehát nyilván a film képi világának is szépnek kell lennie. De hogy minden áron! Még azokban a jelenetekben is a szépség dominál, ahol azt kellene látnunk micsoda mocsok veszi körül fõszereplõnket, ahol azt kellene éreznünk milyen kár érte, hogy így lezüllött. Érintõlegesen idõnként még horrorisztikus elemek is megjelennek a filmben, de azok is csak olyan szépen.

3. Még véletlenül sem adjunk ritmust a filmnek.

Mint tudjuk egy film egyik legalapvetõbb hangulatkeltõ eleme a ritmus megteremtése. Itt gondosan ügyelnek arra, nehogy véletlenül meglegyen. Amint érezhetõ lenne, hogy a filmnek van ilyen is, rögtön vált egy másikra, ezzel végképp kizökkentve a nézõt az eddigiekbõl.

4. Ne bízzunk a színészeinkben

Ha kapunk egy tökéletes szereplõgárdát, kezdjünk el teátrálisan és természetellenesen gondolkodni. Adott filmben olyan színészekkel dolgozik a rendezõ, akiknél jobbat akkor sem találhatna szerepre, ha a világ összes színész ambícióval rendelkezõ emberét meghallgatná. Ben Barnes Dorian Gray, ezt a szerepet neki írták. Tökéletes lenne, ha a rendezõ hagyná, hogy megcsinálja, de ahogy az alakítást nézzünk olyan, mintha egy versenylovat látnánk, akit minden erõvel visszatartanak attól, hogy fusson, jóformán hallani vélem az instrukciót „Te ne csinálj semmit, csak legyél szép”. Még a mindig minimalista eszközökkel operáló Colin Firthnél is sikerül elérni, hogy idõnként idegesítõen teátrális legyen, ahogy mindenki, aki megjelenik a filmben (kivételt képez ez alól Rebecca Hall, aki megõrzi természetességét).

5. Az utómunka során ügyeljünk arra, hogy még itt is el lehet rontani

Megint egy mondás, miszerint a film a vágószobában születik. Hát ez igaz. Lehet egy színészi alakítás akármilyen zseniális, lehet egy operatõr akármilyen fantasztikus, ha aztán a rendezõ mindezt sutba dobja az utómunka során. Ha film jelenetein belül sehogy sem kapcsolódik az mindenképp ki fogja zökkenteni a nézõt akár észreveszi, akár nem. Lehet ez azért, mert mások a ruhák, azért, mert szemmel láthatóan egy másik felvételt használ a rendezõ egy jeleneten belül (ami természetes, csak ne vegyem észre), vagy azért, mert kicsit más a fény. Itt mind felvonul, mintha csak bemutató akarna lenni vágóknak. Ha CGI-t használunk filmünkben szintén essünk túlzásokba, a filmhez nem igazán kapcsolódó módon alkalmazzuk ezt az eszközt is és ügyeljünk rá, hogy lehetõleg gagyi legyen, ami nevetségessé teszi az amúgy ijesztõnek, vagy legalábbis nyomasztónak szánt jelentünket. Valamint fontos, hogy a fényelésnél si figyeljünk arra, még itt is van mit rontani a filmen!

Szóval köszönettel tartozunk Oliver Parkernek, hogy ezeket megmutatta és még tanfolyamdíjat sem kért senkitõl, egy mozijegy (jelen esetben DVD) árából megúsztuk.

Az ellenkezõjét is megtanulhattuk volna, mert lehetett volna ez egy igazán nagy film (ilyen alapanyagból, ilyen szereplõgárdával és operatõrrel), egy meghatározó mozgóképes alkotás, de ahhoz egy másik rendezõ kellett volna. Olyan, aki bevállalja. Kár érte.