A Negyedik még csak haza sem telefonál…

írta: Szűcs Dóra

Ebből a filmből is, mint ahogy év vége felé a Tron című mozgóképből, azt tanulhatjuk meg első körben, hogy amíg nincs kész a forgatókönyv, addig ne kezdj forgatni. Történet mégiscsak kéne…

De kezdjük az elején. Adott egy Alex Pettyfer, akiről Hollywood úgy gondolj az A-kategóriás sztárok közt a helye, ami abból a szempontból érthető, hogy jól eladhatónak tűnik, hiszen van neki szőke haja, meg kockahasa, ami az utóbbi időben hiánycikknek számított a piacon, de ezen kívül semmi. Bár nyilván nem könnyű találni valakit, aki teljesen komolyan tud olyan kérdéseket feltenni, mint: „Te tűzálló vagy?” (Hála az égnek a box office adatok alapján ez nem tűnik elégnek egy film sikeréhez). Van továbbá Dianna Agron, meg Teresa Palmer, akik mindketten szőkék, csak az egyikük ártatlanul, másikuk meg dögösen, ki ki válasszon kedvére, nézni van mit.

Mármint ha az ember erre kíváncsi, mert egyébként nincs nagyon, hiszen a trükkök még 10 évvel ez előtt is gagyinak számítottak volna, az meg, hogy a főszereplő keze időnként zseblámpának is használható, nem elég ahhoz, hogy bárkit lekössön 10 percnél tovább. Nade megint elkanyarodtunk, az alapfelvetés szerint van egy fiú,akinek folyamatos menekülés az élete, mert ő a negyedik. Az előző hármat már eltették láb alól a klisészerű, viccesen kinéző antagonisztok, akik természetesen fekete ruhában járnak, valami fura tetoválás -féle van a fejükön és kopoltyúik is vannak az arcukon. Az első pillanattól tudjuk, hogy ők itt a rosszfiúk, akiktől nagyon kell félni, mert még kegyetlenek is, viszont menet közben kiderül, ők az egyetlenek, akiknek van humoruk is, így bizonyos pontokon inkább nekik szurkoltam. A fiú persze nem e bolygóról származik, hanem egy kimondhatatlan nevű másikról (de a filmben elhangzik, hogy ez az otthona, bár szerintem nyugodtan haza is mehetne), ehhez hűen pedig vannak neki különleges képességei (a kockahason kívül, amit előszeretettel mutogat). Például világít neki a keze, meg néha a lába, ami van, hogy kínos helyzetekbe sodorja, bár szerintem az egész inkább kínos volt, mint nézhető, meg tud nagyon erős is lenni, de közben éhes kiskutya tekintettel néz, amit a környezetében élő szőkék ájulásszintű tetszésnyilvánítással díjaznak. Van továbbá segítője is, Timothy Oliphant személyében, aki persze mindenkit lejátszik a vászonról, az egyetlen valamire való, értékelhető színészi teljesítményt nyújtva a filmben (bár mondjuk a kutya is jó volt). ..és akkor a fiú menekül, de aztán szerelmes lesz és mégis szembe száll az ellennel. Tulajdonképpen nem is tudom mi a gond: van hős, meg ellenfél, van love interest, meg segítő, aki még áldozatot is hoz. Van továbbá még ennél is több klisé, unalomig ismert „fordulat”.

Alapvetően nem szeretek filmeket szidni, mert még a legvacakabb alkotáshoz is sok ember sok munkája kell és ez tiszteletreméltó, de itt azt láttam, ők is szívesebben csinálnának mást. Hogy miért csinálták mégis ezt az azért rejtély, mert ahhoz képest, hogy blockbusternek szánták elég olcsón megúszták (60millióból ki is jött).

Úgy tűnik azonban nem jöttek be a számítások és mégsem ez lesz a következő Alkonyat széria (annak az idén végre vége, azt ünnepnapnak nyilvánítom), úgyhogy nem kell majd végig szenvedni az ötödik és a kilencedik történetét is.