
1. A nagyvállalati független film diviziók a királyok.
Ez van. Minden nagy stúdiónak van egy független film részlege, vagyis nevezhetnénk a low-budget diviziónak. Éeg akkor is, amikor bezáratják őket, akkor is lesz egy része a stúdió tevékenységének, ami a „független filmes” izlést célozza meg. Ezek általában drámák amiben az szereplők kevesebb pénzt kapnak de cserében dolgozhatnak egy cool rendezővel. Ezek a nagyvállalati független filmgyártók kajakra megvették a független filmgyártás lelkét és beskatujázták a DVD kölcsönzők polcaikra. Ezt lehet jónak vagy rossznak tartani, de ez van. Szokd meg.
2. Minden a kapcsolatokon múlik.
Igen, az a fontos, hogy kit ismersz. Van aki szerint a filmvilág csak a politikáról szól. Hát, akkor gyakorolj politikát. Ismerd meg az olyan filmjog vevőket a nagy forgalmazóknál, mint Patrick Gunn (Artisan) vagy Mark Ordesky (Fine Line), és még a kb. 50 hasonló ritka embert aki ebbe a csoportba tartozik és minden áron nézzesd meg velük a filmedet.
3. Fontos a casting.
Sajnos igen. Minden forgalmazónak vagy moziba járónak egy lesz az első kérdése: ki játszik benne? Ezért születtek meg alacsony költségvetésű, független, digitális filmek olyan sztárokkal, mint Ethan Hawke (Tape), Sigourney Weaver (Tadpole) és Kevin Kline (The Anniversary Party).
Tehát rakj össze egy olyan szereplőgárdát, amire felfigyelnek. A szinészek mindig keresnek izgalmas projekteket – jutasd el hozzájuk valahogyan. Rendező Rod Lurie minden héten Kevin Pollack-el pókerezett, és a végén az első független filmjét a kártyázó haver főszereplésével rendezte. Nagy értéke van a jóviszonynak a tehetségekkel, ezért először inkább barátkozz velük, és utána nyomd az orruk alá a forgatókönyvedet.
4. Légy eredeti. De ne túlságosan.
Bármennyire azt mondják a filmipari üzletemberek, hogy valami eredetit keresnek, valójában nem ezt keresik. Náluk az eredeti szó jelentése: valami régi új csomagolással. Egy ismert zsánert vagy történetet vagy már letesztelt sablont akarnak látni egy teljesen eredeti csomagolásban. Például: egy rock and roll musical (ezt ismerjük) egy férfiről akinek elhibázták a nemet változtató műtétjét (nagyon eredeti) aminek címe Lórika és a Csúnya Centiméter. Az működik.
5. Be akarsz kerülni egy film fesztiválra? Ismerd meg a ”Fantom Kurátorokat”.
Mindenki tudja, hogy Geoffrey Gilmore a fő mufti a Sundance Film Fesztiválon. És semmi esély sincs arra, hogy visszahívjon egy ismeretlen, feltörekvő független filmest. Ezért kell megismerni a „Fantom Kurátorokat”. Ezek a fesztivál műsor összeállítók bizalmas barátaik, akiknek elfogadják tanácsát a filmek kiválasztásáról. Ha nem tudod elérni a Gilmore féléket, akkor a hozzá közéllévőket célozd meg, mint John Sloss vagy Bob Hawk vagy Jeff Dowd, vagy azokat a kedves HBO-s arcokat, akiknek mindig sikerül legalább 10 filmet felrakniuk a Sundance műsorára. Találd meg a fő kurátorhoz közelállókat és szerezd meg támogatásukat. Minden nagy fesztiválon ez megy. Nem azt mondom, hogy ez így helyes, hanem Ez Van. Szokd meg.
6. Írjon egy jó kritikát Roger Ebert.
A los angelesi telefonkönyvben 7 darab Roger Ebert található, és ebből az egyiknek biztos tetszeni fog a filmed. De komolyan, ma már több ember ír a filmekről, mint amennyi film megjelenik egy évben. Ez nem vicc. Ha egy ismert média forrásból nem tudsz kivakarni néhány kedves szót, akkor van bőven elég teljesen ismeretlen média portál a világhálón ami nagyon is örülne annak, hogy idézed őket a filmplakátodon. Ezt a kis trükköt a nagy amerikai stúdiók állandóan alkalmazzák.
7. A díjaknak nincs érteke.
Kivéve, ha te kapod azt a díjat. Ne felejsd szarrá promotálni bármilyen díjat, amit nyersz, attól függetlenül, hogy mennyire jelentéktelen tűnik. Az a ’díj’ grafika avval a két arany levéllel vagy tollal vagy buzával vagy kitudjamivel, amiben a közepén rejlik az „award” szó egy tökéletes marketing eszköz lesz a filmplakáton. Már sokszor hallottunk filmeseket a Raindance film fesztiválon nyert díjukról beszélni. Amikor szembesítettük őket avval, hogy sosem nyertek díjat a Raindance-en, általában olyanokat válaszóltak, hogy „de kaptam egy számlát a nevezési díjról. Az egy díj.”
8. Ne legyél árva.
Több ezer árva film – azaz filmek forgalmazó nélkül. Ne legyen a tiédből is árva. Miután már mindenféle nagy és kis forgalmazó lepasszolta a filmedet, ne törődj a befektetett pénzed visszakeresésével. Itt már a karrieredről, nem a pénzedről van szó, ezért kritikus, hogy kikerüljön a filmed a kereskedelmi piacra, még akkor is, ha saját magad kell forgalmaznod DVD-n. És a DVD-k nagyon jól mutatnak, amikor a következő projektedről tárgyalsz. És ennek a mocskos kistitoknak az az utóirata, hogy ma már mindeki tudja, hogy a közösségi médiában kell eladni és reklámozni a filmeket (és zenéket is), csakhogy senki se nagyon tudja hogyan kell. Tudd meg vagy találd ki.
9. Nézzel ki valahogy.
IGEN, bármennyire irrelevánsnak tűnik, fontos a divatérzék, és a különleges megjelenés számít. Ha az ismertség segít felmászni a film karrier létrán, akkor legyél felismerhető egy tömegben, vagy legalább egy fotóban. Próbáld elképzelni a Three Kings íróját és rendezőjét. Valószinűleg nem tudod. Ez azért van, mert David O. Russel külsőleg a lehető legsemmilyenebb (van ilyen szó?). Ő egy mindennapi ember, és evvel semmi baj. Most képzeld el a Welcome to the Dollhouse, Happiness, és Storytelling filmek rendezőjét, Todd Solonzt. Igen, a furcsa faszi szemüvegben. A különleges kinézete miatt felismerik fesztiválokon, rendezvényeken és bulikon, és a kis furcsa matekzsenis arca be is kerül a filmes magazinok hátsó oldalára. Segít, ha felismerhető vagy.
10. A Nagy Igazság.
Valójában az igazi független filmvilág egy freelance (szabadúszó) üzlet, ahol kevesen kapnak pénzt és nagyon kevesen kapnak jó pénzt. A siker titka a jó sajtó vagy a fesztivál díj vagy a dicsérő kritika vagy egyszerűen az az öröm, amikor szerzel forgalmazót és látod a filmedet csillogni a nagy vásznon. De ez a sok ’siker’ nem fizeti ki a számlákat. Ezért fontos hallgatni a szüleidre és egy B tervet is kialakítani, amivel tudsz pénzt is keresni. Másképp csak szép lassan eladósodsz és csődbe leszel mielőtt az első filmed elindul bejárni fesztiválokat. Ez a szomorú igazság.
De persze, amikor már elérted azt az elképzeld ’sikert’, akkor onnantól az a dolgod, hogy elmeséld mindenkinek mennyire jó az élet a filmiparban és tovább terjeszd a filmről felépült mitoszt. Mert a valóságot senki se szereti.





