
EZ A LEGFONTOSABB része a filmgyártási folyamatnak, és ironikusan a legtöbbet hanyagolt. Ha a legjobb operatőrt, forgatókönyvíró(ka)t és színészeket alkalmazod a világon, akkor kapsz tőlük néhány ezer méternyi filmkockát, aminek 0 az értéke. Mert a filmkockákat nem lehet eladni. Csak egy Filmet tudsz eladni. A képkockákból úgy lesz film, hogy hírverést keltesz, beharangoztatod, be-PR-oztatod a filmedet. És ez a hírverés, ami forgalmazókat fog vonzani a filmed köré.
Bizsergés (“Buzz”)
Ugyanúgy, mint a filmgyártás többi részénél, itt is ki kell fejleszteni egy stratégiát. A filmed visszafordíthatatlanul sérülhet egy rossz reklám/PR tervvel.
A Sajtóanyag
A legfontosabb eszköz a marketing háborúban a sajtóanyag. A sajtóanyag azért van, hogy a filmről információt juttassál el a sajtónak és a filmjog felvásárlóknak. A sajtóanyag összerakása egyszerű, ha követjük ezeket az alapokat:
1. lépés: csinálj egy dossziét
Bármilyen írószer boltban találhatóak irattartók vagy dossziék, amikbe iratokat lehet lefűzni. Az ultra low budget sajtóanyagok egyszerű kommersz dossziéket használnak, amikre matricákat ragasztanak a gyártócég nevével. Na ez a címkézési módszer 20 éve kiment a divatból. Sokkal jobb ötlet egy nyomdával rányomtatni a filmed címét a dossziéra. A filmjogot vásárló üzletemberek ismerten sznobok. De ennek az a jó oldala, hogy könnyű jó benyomást gyakorolni velük szemben, és el se hinnéd milyen hatással van rájuk egy kis aranybetűs dombornyomat.
Az olcsó sajtóanyag összeállításához venned kell 100 dossziét. Egy normális film kiküld akár 1000 vagy több sajtóanyagot – de a te költségvetésedbe ez most nem fér bele. Inkább ügyes manipulációval azt a látszatot kelted, hogy kiküldtél ezer sajtóanyagot nemzetközi cégeknek és újságíróknak, és ezzel azt a látszatot kelted, hogy menő a filmed.
2. lépés: írj egy szinopszist
Egy szinopszis a filmed történetének összefoglalója, ami úgy van írva, hogy megfogja az olvasó erdeklődését és utána meg akarják nézni a filmet. A szinopszis sose legyen ilyen: „ez történt, és utána ez történt, és a végén ez történik.” Az ilyen tutira unalmas lesz. Egy jól megírt szinopszis keltse fel az érdeklődést. Három féle szinopszis kell majd a sajtóanyagodba:
TIPP: A szinopszis úgy olvasson, mint egy bekezdés egy DVD borító hátulján. Az a szinopszis lényege, hogy meg akarják nézni a filmet
I – A hosszú szinopszis
Egy A4-es oldalban van összefoglalva a történet, és a lap utolsó 3 vagy 4 sora egy anekdota a film gyártásáról, ami bemutatja a hihetetlen tehetségedet.
II – A közepes szinopszis
Összesen ¾ oldal, amiben a sztori kicsit tömöröbben van összefoglalva, és az utolsó 2-3 sor ismét egy forgatási anekdota, ami megint bemutatja mennyire tehetséges vagy.
III – A rövid szinopszis
Összesen fél oldal, aminek az első háromnegyede egy összehúzott és ütős összefoglaló, amit követ egy újabb gyártási anekdota, ami most már csak 1 mondat.
Azért adsz három féle szinopszist az újságíróknak, mert azt akarod, hogy minél könnyebb legyen nekik kritikát írniuk a filmedről, és azért adsz három különböző méretű szinopszist, mert nem tudod milyen hosszú cikket akarnak írni. Ezek most már mehetnek a fénymásolóba.
3. Írjál biográfiákat a színészgárdáról és a stábról
Rövid önéletrajzk kellenek a film fontos embereiről. A színészekhez írd le az előző filmjeiket (ha szerepeltek már filmben), színházi munkasságukat, és nyert díjaikat. A fontos stábtagokról (operatőr, díszlettervező, vágó és zeneszerző) tudjuk meg milyen egyéb rendezőkkel és filmeken dolgoztak már. Például az operatőröm forgatott egy Burger King reklámot és a díszlettervezőm tervezett egy IKEA asztalt.
Mindenképpen legyen egy rövid, jól megfogalmazott, és érdekes biográfia magadról. Ha ez az első film projekted, és nincsen semmilyen filmes tapasztalatod, akkor írhatsz az előző életedről. Például: Elliot Grove, egykori ács, most első filmjét gyártotta, felhasználva az építkezéseken szerzett szervezési és irányítási képességeit. Ha az előző munka-tapasztalatod ugyanannyira béna, mint az enyém, akkor egyszerűen listázd a tanulásaidat. Az összes színész és stáb önéletrajz nem legyen több, mint három vagy négy oldal, és miután lefénymásoltad őket, tűzd egybe, de külön a szinopszisoktól.
4. Csinálj 10 GyIK-et
Ahhoz, hogy felhajtás legyen a filmed körül, precíz irányt kell adnod az embereknek akik hallanak a filmedről: filmfesztivál programozók, filmkritikusok, és persze, filmjog vásárlók. Én Londonban voltam, amikor először megjelent Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című filmje, és láttam a sajtóanyagát. Amikor átnéztem rájöttem, hogy Tarantino nem akarta a kritikusokra, vagy a közönségre hagyni, hogy maguktól eldöntsék, hogy ő egy mennyire tehetséges rendező. Ő maga leírta nekik: A 10 leggyakrabban feltett kérdés Quentin Tarantinonak a Kutyaszorítóban forgatása alatt. A kérdések után le voltak írva a válaszai.
TIPP: A felhajtást nem lehet megérdemelni. Magadnak kell létrehoznod. Te csinálhatsz magadból kult rendezőt, és a filmedből kult filmet.
Ezeket a kérdéseket könnyű lesz magadtól megírni, mert ez általában ugyanaz a 10 kérdés, amit mindenki kérdezett a film készülése alatt. Az én filmemen olyan kérdések voltak, mint: milyen volt amatőr színészekkel dolgozni? Ha mégegyszer végig csinálhatnád, mit változtatnál? Mit tanultál a filmrendezésről? Hogyan tudtad rábeszélni a rosszhírű Őrült Frankyt a főszerepre? Kik befolyásoltak? Hol látod az európai filmgyártás jövőjét?
Írd le a 10 kérdést egy oldalra, és mindegyikhez írjál egy kb 5 soros választ. Azt reméled hogy egy írónak felkelti az érdeklődését a filmed, de nem tud elérni a határideje előtt. Ilyenkor tudja azt írni, hogy: „Ma elértük New Yorkból a rendezőt, aki a következőt nyilatkozta…” Azért is hasznosak az előre leírt kérdések és válaszok, mert a sajtós tudni fogja hogyan fogsz hasonló kérdésekre reagálni egy igazi interjú esetében.
5. Szerezz sajtófotókat
Attól, hogy a sajtóanyagodnak már van egy menő, fényes borítója, három szinopszisa, csomó rövid önéletrajz és 10 GyIK, még mindig kellenek fotók. Egy jó sajtófotó igazi művészet. Egy jó fotót lehet majd használni plakátokon, újság hírdetésekben, DVD borítókon, és pólókon – bárhol, ahol szóba jön a filmed. Igazán emlékezetes képek, mint a szemek a Blair Witch Projectből, részei lesznek a populáris kulturának.
Azok a jó sajtófotók, amikben van akció. Az alkalmazott fotósnak legyen egy portfóliója, amiben láthatóan van mozgás a képeiben. Akkor hívd ki a forgatásra a fotóst, amikor a legtöbb mozgás van. Ez lehet a kardos-harcos jelenet, a fegyver ellövés, vagy amikor egy nagy daruval forgattok. A fotósnak háromféle fotót kell készítenie:
- Beállított fotók a szereplőkről a film fontos jeleneteiben. A fotós nem tud fotózni a forgatás közben, mert belerontana a hangba. A felvétel után kérd meg a színészeket, hogy tartsák a helyüket. Aztán be lehet állítani őket a képkockába, és a fotós megörökítheti a pillanatot.
- Fotók a színészekről és stábról, amiben látszik milyen drágán készült a film: mutass minnél több filmes felszerelést, a műfejet, amit a színészre ragasztottak, a körmöket, amiket letépnek, bármit – de legyen tele akcióval. Az újságírók és a közönség mind egyetért: egy kép 1000 szóval felér.
- Képek magadról, miközben producerkedsz. Ez már csak azért is kell, hogy egy nap bebizonyítsd, hogy valójában csináltál egy filmet. De fotók a produceri munkáról általában elég bénák: általában olvasnak egy forgatókönyvet, vagy aláírnak egy szerződést. Ahhoz, hogy a fotók rólad dramatikusabbak legyenek, használj egy régi színházi trükköt. Amikor egy színész a másikat felül akarta múlni, elővette az ujját, és rámutatot valamire. Próbáld ki. Nézzél meg néhány fotót ismert filmesekről – sokszor az ujjukkal mutatnak a távolba. Vidd ki a fotósodat a forgatásra, és mond meg neki: ahányszor rámutatok valamire, nyomd a gombot. Bármire mutathatsz. A koszra valaki kabátján, a napra, a lábadra, vagy az orrodra. Nem számít. Csak mutass és halgasd a fényképezőgép gombját. Igazából csak két esetben fogsz valamire rámutatni, mint producer egy forgatáson. Az egyik akkor van, amikor magadhoz hívsz valakit és elküldöd – „Te, ki vagy rúgva. Tünés. Most.” A másik, amikor azt mondod, hogy „köszönöm hogy ezt megosztottad velem.” Ilyenkor szoktál kisétálni az utcára és beülni egy moziba egy-két órára, amíg lenyugszanak a dolgok.
- Fotók magadról híres emberekkel. Ha nincs egy híres ember az egész produkciódban, akkor próbálj meggyőzni egy helyi celebet a forgatás meglátogatására – amikor persze a legizgalmasabb dolgok történnek. Amikor megjelennek, udvariasan vidd körbe őket a forgatáson, mutasd be őket a fontos stábtagoknak és engedd, hogy kérdezzenek. Sokszor ez lesz az első alkalom, hogy meglátogattak egy filmforgatást, és a te kis alacsony költségvetésű filmed nem biztos, hogy egyezik az általuk elképzelt filmforgatással. Amikor eljött a megfelelő pillanat, kérdezd meg, hogy csinálhatnak-e néhány képet rólatok. Ha szükséges, küldjél nekik a képekből. Amikor készen áll mindenki, álljál a jobb oldalára (kamera bal), és mutass!
TIPP: Mindig a jobb oldalon álljál, amikor fotóznak. Miért? Mert a felirat a kép alatt mindig balról jobbra van felírva, és így garantált, hogy a te neved lesz az első. Ha elkezded tanulmányozni a sikeres emberek fotóit, észre fogod venni, hogy erre mindig odafigyelnek.
6. lépés: Tegyél be kritikákat vagy ajánlást
Egy harmadik fél ajánlása mindig csodákat tesz a promoció világában. Minden kereskedelmi tevékenység használ külső ajánlást. Azért használsz egy fogkrémet, mert ajánlotta a Fogorvosok Szervezete, vagy azért eszel egy vitamint, mert ajánlotta egy ismert dietetikus, és azért nézel meg egy filmet, mert egy bizonyos kritikus – akit valószínűleg tisztelsz a jó ízlése miatt – feltette a filmet a Top 10 listájára.
Azzal, hogy megnézeted a filmedet egy kritikussal, aki utána ír róla, elkezdesz bizsergést kreálni a filmed körül. Másold le a kritikákat és rakd be a sajtóanyagba. Akkor is ha a kritikusnak nem tetszett a filmed, biztos lesz az első két mondatban pár jó szó. A filmkritikusoknak is gondolniuk kell a karrierjükre. Jó nekik, ha idézik őket, és a nevük megjelenik a plakáton. Ha nem tetszett nekik a film, de mégis egy pozitív melléknevet használnak a mondatban, tudják hogy kontextuson kívül fogod idézni őket. Így lesz a „hihetetlenül ostoba első filmből” egy „hihetetlen első film!” Amikor rárakod a nevüket és a magazinjukat az idézet alá a plakátodra, ismerteted a nagyvilággal a magazin és az író nevét. Az újságírók mindig nagyobb olvasottságra, vagy egy jobb állásra hajtanak. Végeredményben, egymásnak segítetek.
A sajtó és a filmfesztivál
A sajtósok egyszerre imádják és utálják a filmfesztiválokat. Egyrészt szeretik a fesztivál glamourral teli hangulatát. Ha jó filmesek jönnek a fesztiválra, sok interjút tudnak készíteni rövid idő alatt, amiket sokáig spájzolni tudnak. Amit nem szeretnek: filmeket kell nézniük, és sokat. Általában a filmeket otthon nézik meg DVD-ről, de a fesztiválok nem tudják külön levetíteni a filmeket a sajtónak. Képzeld el, hogy a filmed bekerült egy kis amerikai vagy európai falu filmfesztiváljába, és a faluban van egy hetilap. Az újságnak biztos lesz egy kultúra-rovata, ami leadja a környéken megjelenő filmek sajtóanyagait. Persze, a kultúra-rovat szerkesztője valószínűleg egyben a sportrovat szerkesztője is. Amikor jön a filmfesztivál, minden filmről írnia kell. Amikor rátalálnak a te filmed sajtóanyagára, látják, hogy 3 féle szinopszist adtál. Már rögtön látják, hogy megkönnyítetted a munkájukat. Aztán látják a rövid és szűkszavú biográfiákat az alkotókról.
És a végén rátalálnak a 10 kérdésre és válaszra. Már tudják, hogyha megnézik a filmet és lejegyzetelnek pár dolgot, bőven van elég információjuk egy cikk megírására. És akkor is ha utálták a filmet, legalább tudnak egy intelligens cikket írni róla. És a kritikusok mindig úgy használják a szavakat, hogy idézni lehessen őket. Így lesz a „ez a film kiválló példája a tehetségtelenségnek” írásból egy „ez a film kiválló” idézet. Azt akarják, hogy idézd őket, és hogy ott legyen a nevük az idézet alatt. Azt remélik, hogy kapnak majd egy jobb állást egy nagyobb újságnál.
7. lépés: Csinálj egy Elektronikus Sajtóanyagot
Electronic Press Kit = EPK
Az elektronikus sajtóanyag egy CD-ROM fotókkal, alkotói és színészi interjúkkal, és videó anyagokkal, amit nagy példányszámban kiosztasz a megfelelő embereknek. Nehéz egy nagyon alacsony költségvetésű filmek jót létrehoznia.
A forgatás alatt szerezzél egy dokumentumfilmest, aki jó minőségű képeket rögzít a forgatásról. Csináljon interjúkat a fontos szereplőkkel, a rendezővel, a producerrel és egyéb fontos stábtagokkal. Például, ha a filmben sok protézis fej kerül levágásra, csináljon egy interjút a kellékessel és az SFX művésszel. Ilyenkor kell megtalálni azokat a szempontokat, amivel később el lehet adni a filmedet.
Az interjúkban kérdezenek a 10 GyIK-ből. A válaszokat filmezzétek le. Ha lehetséges, az interjút egy egyszerű lepedő, vagy függöny előtt rögzítsétek, amire rá van tűzve a film plakátja. Így az interjút le tudod adni egy televízió híradójának, akik be tudják vágni a saját riporterüket, mintha egy szobában ülnének, miközben valójában sosem találkoztak. Csinálj DVD és Digibeta (a TV-nek) kópiákat. A DVD-re még rakhatsz egy rövid trailert (előzetest) a filmről.
A média szereti az elektronikus sajtóanyagokat, mert nekik ingyen tartalmat ad. Garantálnod kell a TV csatornáknak, hogy a broadcast zenei jogok tisztázva vannak.
TIPP: Legyen egy NTSC verziód is az anyagból amit az USA-, Kanada-, és Japánba tudsz küldeni. Egyébként legjobb, ha több digitális formátumban meg van. Az utómunka befejezésénél ezek könnyen elkészíthetőek, utólag nehézséges.





