Miért legyen a filmes üzletember?
Sean McConville, Raindance Canada írásából
1. Mert ez egy üzletág!
„Show Business”-nek hívják. Üzlet, nem művészet. A hollywoodi mogulok már a mozgókép első kockái óta felismerték ezt. Hollywood egy pénzügyileg sikeres és saját magát eltartó ipar, mert olyan tartalmakat gyárt , amit az emberek meg szeretnének nézni. Cserébe pénzt kapnak, és… – képzeld el – nyereséget termelnek! Ezt a fogalmat a sikeres független filmes is jól ismeri, csak alacsonyabb költségvetésekkel és kevesebb rizikóval dolgoznak. Így tudnak később 2., 3., és 4. filmet forgatni. A filmipar egyszerűen arról szól, hogy hány mozijegyet és popcorn vödröt vesznek meg a moziban, és hány DVD-t/VOD-t/letöltést/stb. a nappaliban. Tehát ugyanúgy működik (kéne működnie), mint bármelyik más ipar – ha több pénzt termelsz, mint amennyi a kiadásod, életben maradsz. Vagy becsődölsz. Egyszerű. Csakhogy ezt sok kreatív ember nem érti a filmiparban, bár tudja, vagy tiszteli, és ez szerintem hátráltatja őket. Ha tudod és megérted, hogy a filmipar egy ipar, akkor lényegesen növelni fogod az esélyeidet a sikerre.
Miért kell tisztában lenned azzal, hogy ez egy üzlet? Azért mert….
2. Nem a te kib***ott pénzedről van szó!
Ha fizetős nézőket akarsz megnyerni, és nem egy fesztiválfilmet csinálni a nagyanyád megtakarításából, akkor FINANSZÍROZÁST KELL SZEREZNED. Azért, hogy ki tudd majd fizetni a stábodat, akiknek vannak éhes gyerekeik, számláik, autóik, stb., és ők cserébe támogatni tudjanak az álmod / víziód megvalósításában heti 100 órában, több hónapon keresztül. Ha csak nem tudod ezt a pénzt megszerezni az államtól/adófizetőktől (erre manapság egyre kisebb az esély), akkor előbb-utóbb gazdag embereket kell rábeszélned arra, hogy bízzanak benned és a filmedbe, és adjanak több milliót a saját megdolgozott/örökölt pénzükből. Ebben az esetben nem a Blair Witch és Paranormal Activity tipusú sikersztori filmekre gondolunk, amik 5 évente egyszer történnek, hanem egy profin legyártott filmre, profi stábbal és színészekkel, ami realisztikusan forgalmazható és pénzügyileg életképes. Ha a befektetők visszakapják a pénzüket (legyen az az állam, egy cég, vagy egy ember), akkor majd csinálhatsz még egy filmet, és lesz karriered. De nem tudsz több millió dollárt szerezni azzal, hogy otthon nézed a köldöködet és várod, hogy hívjanak. Mert nem fognak hívni. Senki. A saját magad által indított vallálkozásod vezérigazgatójának kell lenned. Vagy ha csak rendezni akarsz, akkor olyan emberekkel dolgozzál együtt, akik képesek üzletemberekkel tárgyalni és pénzt szerezni. Az a lényeg, hogy te vagy a CEO, a vállalkozó, akinek víziója van. Neked kell majd feladatokat delegálni, és csapatot építeni – ez pont olyan, mint céget vezetni és felépíteni a semmiből. Ha nem ezt csinálod, akkor semmi sem fog történni.
3. Szeretnél majd még egy filmet csinálni, ugye?
Tehát, ha a befektetők visszakapják a pénzüket és nyereséget is termel a filmed, csinálhatsz majd még egy filmet, és még egyet. És egyre nagyobbak lesznek a filmek – és a fizetésed is. Ezt a nemzetközi filmvilágban úgy hívják, hogy „karrier.” De ha a filmed nem keres pénzt, sokkal nehezebb lesz a következő projektedet összehozni. Tökéletes példája a kis filmes karriernek, ami exponenciálisan nőtt minden filmjével: Christopher Nolan. A 90-es években Elliot Grove Lo-to-No Budget kurzusaira járt Londonban. És a mai napig a nagy stúdiók által finanszírozott filmjeinek elején ki van írva: ’Produced by Christopher Nolan’. Ugyanannyira vállalkozó, mint művész. Még jó példák erre: Spielberg, Lucas, Coppola, Cameron, Rodriguez, Del Toro, stb.
4. Juttatást érdemelsz az elszántságodért, a munkádért és a tehetségedért!
A saját életed és karriered vezérigazgatója vagy, és már régóta fizetés, vagy dicséret hiányában dolgozol. Sok áldozatot hoztál útközben. Lehet, hogy eladtad lakásodat és minden pénzedet kamerákba, vagy tanulásba fektetted. Itt egy nagyszerű idézet erről:
„A vállalkozás arról szól, hogy néhány évet úgy élsz, ahogyan mások nem hajlandóak, mindazért, hogy az életed hátralévő részét úgy élhesd, ahogy mások nem tehetik” – ismeretlen szerző
Tehát az elejétől kezdve helyesen tedd össze a dolgokat, hogy amikor a filmet eladják és forgalmazzák és már jövedelmet termel, mindenki megkapja azt, ami jár – főleg Te, a CEO, a főépítész, az ötletgazda. Mert egy sikeres, 10 millió dolláros filmet is percek alatt szétkapják Los Angeles, London és New York vérszemű ügyvédjei. Értened kell a cégalapításhoz, a jogdíjakhoz, szerződésekhez, stb. – az elejétől, még mielőtt a szereplőgárdán álmodozol és mielőtt a forgatókönyvet megírod/megíratod. Akkor is, ha kicsi rá az esély, úgy állj hozzá, hogy a te filmed lesz a következő Paranormal Activity, vagy Winter’s Bone és az elejétől így állj hozzá. Mindezt annak érdekében, hogy védve legyenek a befektetőid és a végén Te is kapjál megfelelő juttatást a kemény munkádért.
5. Mert mi van ha nincsen állami támogatás?
Jaj jaj jajj!! Na most mi van? Hát vagy ellopod szegény nagyapád kis vagyonát, vagy magántőkét próbálsz behozni a filmedbe. Magántőke = Private Equity. Valamennyi általában kell egy filmhez, mindegyikhez. Ez azt jelenti, hogy idegenektől kérsz sok pénzt, akár több milliót, hogy megvalósíthasd az álmodat és két hónapra elmehess játszani egy kamerával, miközben Frederico Fellininek képzeled magad.
Pontosan ezért kell először megértened hogyan működik a nemzetközi filmipar, és utána egy olyan üzleti koncepciót kialakítani, ami pénzügyileg is életképes.
De van több másik út is, például a mikrobüdzsés modell. Ebben mindenki ugyanannyiért dolgozik, napidíjban, de mindenkinek jár valamennyi százalék a nyereségből. A befolyó pénzeket egy nemzetközileg elismert jogdíjakat szétosztó cég kezeli, és ők osztják szét a különböző járulékokat a stábtagoknak, a rendezőnek, a producereknek, és a színészeknek.
Lényeg a lényeg: bármilyen modellben dolgozol, csak akkor működik, ha valódi piaci alapokra van felépítve. Ezért kell vállalkozóként hozzáállni a filmgyártáshoz.
