Írta: egy vágó

Elég nehéz vágóként dolgozni.  Azzal kell dolgoznod, amit kapsz, és amit ebből összebarkácsolunk, az számos korlátnak az eredménye.  Néha inkább sebészek vagyunk, mint történetmesélők – elvágjuk amit tudunk, és reménykedünk, hogy a páciens nem vérzik el.   De nem kell mindig így lennie.  Az az ideális, ha kozmetikai sebészként dolgozunk – javítjuk, feszítjük, nagyobbítjuk a filmet.  De ez a luxus nem mindig adott.

Velem így szoktak kib*szni a rendezők:

1. Rossz kameraállások

A kezdő rendezők gyakran nagyon sok tág és totál képet vesznek föl.  Valójában ezeknek csak egy töredékét fogom használni.  Általában felveszik az egész jelenetet totálban, és utána kezdik a közeliket felvenni a jelenet közepétől.  Azt gondolják „csak egy kis közelire lesz szükségem.”

Csak akkor rendezd meg a vágásokat, ha tudod, hogy képes vagy rá  (ha azt hiszed, hogy képes vagy rá, valószínűleg nincs igazad.).  Ha csak azt forgatod le, amire szerinted szükséged van, súlyosan korlátozni fogod magadat (és a vágódat) a vágó szobában.

2. Continuity

A continuity a nagy filmekben egy külön pozíció – egy ember figyeli, hogy minden felvételnél stimmelnek a dolgok az előzőhöz képest.  Vágóként én elég laza vagyok ezen a téren – sokat megbocsájt a néző, ha megragadja a történet.

Például ha az egyik karakter néha beleiszik a poharába.  Van erről egy totálod, egy közelid, és a másik, szemben lévő karakterről vett képekben is látszik.  Ezeket valószínűleg mind többször felvetted.   Sajnos a vágószobában a vágópontokat az ivás mozdulatai fogják meghatározni. Ugyanez a helyzet az evéssel és a dohányzással.  Lehetetlen másképp megvágni a jelenetet, ha nem stimmel a continuity.   Ez alapján akarod meghatározni a filmed ütemét?

3. Túl gyorsan leáll / túl későn indul

Digitális korban élünk.  Nem fogja befolyásolni a költségvetésedet az a néhány plusz másodperc a felvétel előtt és után.   Ezek aranyat érnek egy vágó számára.  Sokszor a színész jobb képeket vág miközben várja a felvételt, mint amikor színészkedik.  Néha pont azok a másodpercek a tökéletes vágópontok.  Néha jót tesz a ritmusnak egy kis csendet bevágni.  Ha nem forog a kamera, számos jó pillanatról maradsz le.

4. Nincsenek egy vonalban a felvételek

Itt arra gondolok, amikor két ember beszélget, és mindkét irányból rögzíted a jelenetet.  Ez nem akkora baki, mint amikor átlépsz a tengelyvonalon és a szemben lévő kameraállásokból rögzíted, de mindenképpen fontos összeilleszteni a két kameraállást.  A kamera pozíciók legyenek párhuzamosak a két színészt összekötő képzeletbeli vonalhoz képest.  Másképp  a nézőt megzavarja, és azt fogja gondolni, hogy oka van a kamera átállásnak.  Az érthetőség érdekében itt egy kis diagram.

 

 

Vágóként eleinte megpróbálnám kerülni a kilógó kameraállást, de aztán amikor bevágom annál feltünőbb lesz.

5. Statikus jelenet kezdések

Ezzel rendszeresen találkozom.  A felvétel elindul egy álló színésszel, aki arra vár, hogy elinduljon a jelenet.  Ez teljesen használhatatlan, és nagyon nehéz lesz összevágni az előző felvétellel.  A felvételt mindig az előző felvétel mozgásából indítsd.  Ha a karakter kiugrott a székből az egyik felvétel végén, akkor ugorjon ki újra a következő elején.  Ha csak az egyik felvételen van meg a mozgás, akkor az ideális vágásponton túl tud csak vágni a vágó.

6. Nincsenek tisztában a következő és előző jelenetekkel

Egy jelenet nem egy vákuumban létezik.  Rendezőként látnod kell a jelenet elhelyezkedését a filmedben.  Hogyan illik bele a történetbe?  Mi a ritmusa?  Mi az előző jelenet ritmusa?  Ha ezek a kérdések nincsenek állandóan előtted, akkor a film nem lesz koherens és egységes.  Sok indulás és leállás lesz, és egymástól elszigetelt cselekmény.

 

Mindannyian olyan világról álmodunk, ahol a vágók és a rendezők békében élhetnek együtt.   Lehet, hogy sokat kell még álmodnom…..